Tudja-e, hogy az egészség megőrizhető, a betegség megelőzhető?
Most sokan kérdezik, mi köze az egészségnek a művészethez?
Nem is gondolnák milyen sok.
Az összefüggések ismeretében tudni lehet a választ. A művészet szerepe ma egész más, mint valaha. Eszünkbe se jut, mi volt régen a célja.

Minden változik: változnak az idők, változnak az emberek – tartják sokan. Az igazság az, hogy a lényeg sohasem változik, legfeljebb mi látjuk másként a dolgokat.
Mindig másként, amíg engedjük másként látni, ahogy engedjük mások által befolyásoltatni magunkat. Persze utánanézhetnénk mi magunk is a dolgoknak, és rájöhetnénk az igazságra.
A kérdés mikor?
Hiszen az emberek idejük nagy részét a létfenntartásra fordítják. Vajon miért…?
Vagy hol?
Mert a szükséges információkhoz nehezen lehet hozzáférni. Vajon miért…?
Rengeteg kérdés.
Mindegyik kérdésre megvan a válasz, és akit érdekel, az előbb-utóbb megtalálja, megkapja.
"Aki keres, az talál. Aki kér, az kap."
Sajnos a nagy többségnek nincs is igénye a művészetre, pedig valójában nekik volna a leginkább szükségük rá. Azon kevesek, akik megengedhetik maguknak a luxust, a művészet igényét, egyfajta jellembeli kompenzációként az értelmetlen üres mázolmányokat választják a művészet helyett. Ma mit neveznek művészetnek, azt nem kell bemutatni. Elég elmenni pár modernnek nevezett múzeumba vagy galériába. A giccstől, a perverz és szadista ábrázolásokig minden belefér a modern művészet fogalmába. Sokan vállat vonnak, de ha szétnézünk a világban vagy – ahogy a többség teszi – bekapcsolja a televíziót, sajnos nagyrészt ezt látja. Felmerült a gondolat Önökben kiknek jó ez…? Egy ilyen világgal szembesülni, ebben élni és tudni merre tart, a cselekvés kényszerítő erejével kell, hogy hasson azon kevesekre, akik látják ezt.
A művészet szerepe ma is az, ami régen volt: a lélek formálása.
Igen, bár ma jobbára csak azok kapnak lehetőséget erre, azok vannak többségben, akik kiszolgálják a nagyon is tudatosan irányító kis csoport által működtetett hatalmi rendszereket. A lehetőséget, az anyagi támogatást, kitűntetést, a jó kritikát: a szereplésre, a kiállításra, a megjelenésre, a megjelentetésre… azok kapják, akik –  még ha tudtukon kívül is –  segítenek ebben.
Nem is olyan régen személyesen tapasztaltam, hogy a neves televíziós személyiség által rendezett giccskiállítás milyen komoly látogatottságra tehet szert akár vidéken is. Felmerül a kérdés, vajon mi vonzotta a látogatókat a fővárostól távol eső kis faluba?
A tömény giccs? A reklám? Az illető ismertsége? Természetesen akad olyan is, aki megkérdezi: és kik voltak a látogatók? A közönség összetétele is érdekes lehet.
Tapasztalataim szerint – bár egyre kevesebben vannak – de még számít a minőség, a színvonal. De ha a giccset a művészet rangjára emelik, giccskiállításokat rendeznek, hova kerül az igazi művészet – a szemétre?
Az igazi művészet háttérbe szorulása komoly következményekkel jár és kihat az erkölcsre is. Az életminőség romlásának egyik fontos oka pedig éppen az erkölcs lazulása. Mivel minden összefügg egymással, ha az egyik láncszemet gyengítjük, gyengül a többi is. Vajon azok, akik ezen „munkálkodnak”, gondolnak erre? Hiszen ha nem is azonnal és közvetlenül, de előbb vagy utóbb a nem éppen kellemes következményekkel nekik is számolniuk kell.
A művészet szerepe változatlan, csak a célja lett más – egyeseknek.